Csernobil - Nehéz hetek krónikája (FILM)

2013. december 12. - JTom

Vlagyimir Sevcsenko ukrán rendező 1986-ban forgatott dokumentumfilmje a csernobili atomkatasztrófa utáni munkálatokról.

Sevcsenko forgatócsoportja (Viktor Kripcsenko, Vlagyimir Tarancsenko, Valerij Baskatov, Alexander Koroljov, Pavel Szoroka és Basil Makszimenko) volt az első, amelyik filmezhetett a zónában rögtön a katasztrófa után. Két hétbe telt, mire megkapták az engedélyt. 1986. május 16-tól kezdődően több mint három hónapig forgattak, melynek során a stáb tagjai akkora sugárdózist kaptak, hogy többen is kórházi kezelésre szorultak, a rendező már a szerkesztési munkálatok során is súlyosan beteg volt, egy évre rá pedig bele is halt az elszenvedett dózisba. Már nem érhette meg, hogy filmjét bemutassák. A stáb kamerája is oly mértékben szennyeződött, hogy el kellett ásni.

Amundsen fordításának köszönhetően már magyar nyelven is elérhető ez a fontos kordokumentum. Köszönet érte!

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.12.12. 17:14:07

Ez egy ritka undorító propagandafilm volt, mondjuk mást nem hiszem, hogy engedtek volna forgatni akkoriban. Igaz, így legalább kétszeresen is elrettentő példa, egyrészt a téma, másrészt a megvalósítás miatt. Nem is tudom melyik volt a csúcs, amikor arról beszélt, hogy a hősi halottak pártkönyveit ki fogják állítani egy múzeumban, vagy amikor a gyerekekre lődöző Messerschmittek remek költői képét festette le nekünk...

Minden tiszteletem a készítőknek, hogy ilyen bátrak voltak, de valahol a sors iróniája, hogy meghaltak a kapott sugárdózisban, miután nagy bőszen elmagyarázták, hogy milyen biztonságban vannak a munkások a különböző munkálatok során. Ahhoz képest, hogy az önfeláldozó tűzoltókon és a mentőkön kívül mindenki tökéletes biztonságban volt a film szerint, azért ők is szépen belehaltak a kapott dózisba.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2013.12.12. 17:42:44

@danialves: Nagyon jól látod! Pontosan a kettőssége miatt érdekesebb az átlagos dokuknál, nemcsak a (reméljük) megismételhetetlen téma miatt.
Ahogy mondod, másként nem lehetett volna elkészíteni, de a célom nemcsak a filmesek szemléletének bemutatása volt, hanem azoknak a szerencsétleneknek, akik egy szál porvédő maszkban gályáztak a százmilliószoros sugárzásban, még akkor is, ha tudták, hogy minek teszik ki magukat.
A legrémesebb az egészben, hogy mindig voltak/vannak olyan emberek, akik hisznek dolgokban. Mert a legnagyobb szörnyűségek ellenére - amit a kommunista vezetés ezerszer megtett velük -, hittek benne, hogy mostantól jó lesz, hogy ez az áldozat kell és változik a sorsuk stb.

SarahConnor 2013.12.12. 20:47:37

Egyszer megnéztem már, és hát iszonyúan untam a második felét. Igen, talán a propagandaíz miatt. Az azért hajmeresztő, ahogyan a kamerával bemásztak a felrobbant reaktorba és kifelé filmeztek a kéményen. Volt kurázsi.

Carada 2013.12.13. 11:30:25

"Nem vak az a ló! Bátor!" Ez nem kurázsi, hanem végtelen ostobaság és felelőtlenség. Amúgy az egész történet remekül példázza a szocialista szlogent: a legnagyobb érték az ember! Aham...

Sword 2013.12.15. 13:19:58

Részben felelőtlenség, részben tudatlanság. Akkoriban a laikus emberek nem sokat tudtak még az atomenergiáról és a radioaktív sugárzás természetéről. Viszont nyilván valakitől engedélyt kértek, hogy olyan veszélyes helyeken forgassanak, mint a felrobbant reaktor. Valaki erre engedélyt adott, és nem tájékoztatta őket arról, hogy ez egyszerű öngyilkosság. Kellett azért jó adag bátorság, ez egyértelmű, de ha keverünk hozzá némi nemtörődömséget és tudatlanságot, akkor kevesebb bátorság is elég egy-egy tetthez. Ettől függetlenül minden tiszteletem ezeké az embereké, akik az életüket kockáztatták veszély elhárítása érdekében, mert én biztos képtelen lettem volna erre.