Képek és sztorik a családi archívumból

2016. szeptember 27. JTom

A mai cikkel egy régi restanciámat pótolom be. Egy olvasónk - Odri Ádám - küldött néhány családi fotót, melyen dédapja látható. Ez önmagában még nem biztosan érdekelne benneteket, de Ádám néhány tőle hallott sztorit is mellékelt, amik sokkal személyesebbé teszik a képeket.

06.jpg

"Szia!

Rendszeres olvasója vagyok a blognak és gondoltam a dédnagyapám képei is beleférnének egy-egy cikkbe. A II. világháborúban készültek, rádiós volt a II. Hadseregben, de hogy melyik hadtestben/ezredben/zászlóaljban, azt nem tudom. Gyalog jött haza 43 tavaszán Kijev környékéről. Azokon a képeken, ahol folyónál vannak, az a Dnyeper. Nagyon rossz a fotók minősége, de hát mégis több mint 70 évesek. Hátha fel lehet őket használni.

Üdv, Odri Ádám"

Persze hogy fel lehet! Kicsit feljavítottam őket szoftveresen. És halljuk azokat a sztorikat is!

07_cr.jpg

"Kijevtől keletre voltak - alapvetően mint híradós dolgozott - kábeleket és átjátszókat szereltek. Több alkalommal is vitték ugyanakkor vasúti sínek fektetésének munkálataihoz is, mert pl. bombatalálat ért egy-egy szakaszt. Egy esetben furcsa volt, mert a vasúti sín két domb között haladt, de minden éjjel pontos aknatüzet kapott, így reggelre folyton használhatatlanná vált. A németek nem értették, hogy hogy lehet ilyen pontosan célozni igen távoli helyről. Mindig 2-3 akna csapódott csak be, de azok hajszálpontosan (az elsőt kivéve). Dédnagyapámék minden délelőtt újraépítették, de egy idő után nyomozás indult, a pontos találatok rejtélyének felderítésére. Aztán kiderült: 1 héttel korábban partizánokat akasztották fel egy nagy fára sínek mentén. Elrettentetésül ott hagyták lógni a hullákat. Kiderült, hogy az egyik nem hulla volt, hanem egy élő orosz, akinek a kabátja alatt morze jeladó / rádió (egyszerű kis kütyü) volt, és azon adta a koordinátákat. Vallatásánál kiderült, hogy ezt a módszert már vagy 30 esetben alkalmazták csak az ő egységénél. Természetesen nem élte meg a háború végét szegény az orosz, még aznap agyonlőtték.

Más történet...

Télen (42/43) figyelőbe voltak kirakva hárman egy befagyott folyó partjára a fák közé. Persze rohadt hideg volt, egymáshoz bújva vacogtak, amikor hallják, hogy valaki a folyó felől jön. Látták, hogy orosz,  az egyikük célba is vette, erre dédnagyapám elkezdte kérlelni, hogy ne lőjön, mert most miért akarja felhívni a figyelmet magukra, meg különben is, lehet hogy szegény ruszki csak eltéved, stb. (nagyon gyáva volt dédnagyapám, ezt ő maga mondta mindig is), 10 perc múlva 1500 orosz katona ment el mellettük, a befagyott folyón keltek át és mentek el párhuzamosan az arcvonal mellett. Dédnagyapámnak rebegett hálát a két társa, mert mondanom se kell mi lett volna, ha elsütik a fegyvert.  Amúgy mindig is azt mesélte, hogy végig nagyon félt, és volt hogy egy farakás mögött kuporogva sírt, mert beszorították őket az oroszok egy fatelepre és azt hitte itt a vég. Azt mondta sosem adott le célzott lövést, de persze „durrogtatott” összevissza, mert muszáj volt. Aki ismerte tudja, hogy igazat mondott, igen nyugodt, halk szavú ember volt, aki a légynek sem tudott ártani.

Kétszer volt az orosz fronton, mindkétszer hazajött, óriási szerencséje volt. Kijev magasságától majdnem gyalog kellett már jönni, 2 hónap volt az út. Sokat zenéltek kint, ő maga hegedült, volt kis zenekaruk."

08.jpg

"A többiek közül senki nem tért haza. Ausztriába szökött, egy farmon dolgozott aztán Graz környékén a háború után még 1945-ben, de 1946-ban aztán hazajött és visszament asztalosnak."

 

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

05.jpg

09.jpg

10.jpg

 

Az olvasók nevében is köszönöm a képeket és a háborús történeteket.

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr4611741793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reális Randolf 2016.09.27. 00:26:54

A 6. képen milyen nemzetiségű katonai egyenruha látható?

2016.09.27. 04:42:45

Odri Adam, es JTom, koszonjuk a kepeket is, a kepek feljavitasat is, es a torteneteket is hozza!

kugi · http://kugi.blog.hu 2016.09.27. 08:09:16

Köszönet az érdekes sztorikért, képekért!
Az én nagyapám is kint volt a fronton, a Don-kanyarban a II. hadsereg III. hadtest 2. hadosztály 35. gyalogezredben harcolt. Túlélte a doni-áttörést. Hazakerült, majd '44-ben - amikor már az Alföldön folytak a harcok - újra bevitték. Bécstől 40 km-re nyugatra hátráltak, amikor a hátukban az amerikaiakat találtak. Ők fegyverezték le őket, de a nagyapám szovjet hadifogságba került, "szerencsére" csak 3 hónapra. Gyalog jöttek haza Ausztriából, Sopronban odaterelték őket Rákosi beszédét meghallgatni...
2007-ben ment el...:(

DzsiAr 2016.09.27. 15:04:13

Nekem is mindkét nagypapám harcolt a II. világháborúban. Egyikkel sajnos nem is találkoztam '59-ben meghalt, ő a Don kanyarban volt, de hazakerült.
A másik nagypapám 2005-ben halt meg, vele beszéltem is róla még gyerekkoromban a 70-80-as években, de sokat még sem tudok erről. Ha minden igaz a 1. hadseregben szolgált, mert volt Lengyelországban (Galíciában), azt mondta lovas ezredben (?) szolgált, volt egy tetoválása is a kezén, amit elmondása alapján ott tetováltak rájuk. Lófej, puska, szurony volt rajta.
Esetleg ha valaki tud ilyen tetoválásról, megírhatná.

David Bowman 2016.09.27. 18:17:51

Zrínyi rohamlöveg, gyári kiegészítő páncéllal az oldalán.

2016.09.27. 18:21:22

Az embernek nincs dédnagyapja csak dédapja! :D

Gretzky99 2016.09.28. 16:13:13

Én nagyapám is volt egy rövid ideig hadifogságban.
Neki relatíve jó dolga volt, hiszen mivel nagyon tehetséges festő volt, különböző juttatásokért cserébe csak képeket kellett festenie az őrökről, tisztekről, stb. Azt mesélte, életében nem akar több Lenin képet festeni, annyit kellett neki ott =).
2008-ban ment el 93 évesen.

murray 2016.09.28. 17:56:07

én nagyapám valami lőszer gyártó/karbantartó volt a fronton.
találtam leveleket amit nagyanyámnak írt: "ne féljen, hazajövök magához" meg ilyenek.
könnyekkel a szememben olvastam.
Ő sosem mesélt a háborúról

Nagyanyám igen: nagyanyámék házában SS tisztek laktak a tisztaszobában. lakbért fizettek , nagyanyám mosott főzőtt rájuk. cipőt levették az ajtóban.

mikor jöttek a ruszkik, mondták: magyarok gyertek velünk mert jönnek a barbárok! a szláv horda.
és jöttek. nőket elkapták, minden 2 embert agyonlőttek, házat felégették. aztán jöttek a kommunisták. elvették nagyapám földjét, lovát , mindenét , bánatába beleölte magát a dunába.
nagyanyám karja mint az acél. sose felejtem el.

lutria 2016.09.28. 19:18:18

Nekem a nagyapám volt az ukrán fronton majd hadifogoly pár évig,a 40'-es évek végén tért haza pár szilánkkal a testében amik élete végéig benne voltak,valszeg tiszt volt mert amikor a 80'-as évek közepén meghalt akkor a hagyatékában találtunk pár csoportképet a tiszti avatásáról,díszegyenruhában karddal,oklevelet,iratokat,stb.,sajnos nem maradt meg semmi mert a faterom rögtön mindent cafatokra tépett-talán azt hitte törvénytelen az ilyen tárgyak birtoklása vagy szégyellte vagy nemtom' miért...:(

Adamor 2016.09.29. 07:42:11

@legitim puccsista: a magyar nyelvben a hivatalos a dédapa, de a dédnagyapa, dédnagypapa is elfogadott szavak.

2016.09.29. 10:05:48

@Adamor: Az lehet, hogy elfogadott, de nem helyes. Sok minden elfogadott, ami nem helyes!

2016.09.29. 14:37:59

Az egyik nagyapám is magyar királyi tisztként került fogságba már a háború vége felé, elég durva körülmények közt raboskodott, csontsoványan, félholtan tért haza évek múlva. Élete végéig gyűlölte a fegyvereket, még az én játékpisztolyomat is elvette, amit akkor nagyon sérelmeztem. A hadifogoly-táborukban az orosz parancsnok kijelentette, hogy ő azt akarja, hogy az összes magyar fogoly elpusztuljon, mert a családját magyar partizánvadászok ölték meg.
Rengeteg embert halálra dolgoztattak a ruszkik abban a táborban. Minimális élelem, poloskák, tetvek, tífusz, mínusz fokok, embertelen munkakörülmények.

Nagyszüleim egyik családi barátja partizánvadász egységnél volt német alárendeltségben, ő nagyon lelkesen és szemléletesen mesélt mindig a kalandjairól (akkor is újra elmesélte, ha már százszor hallottad), de már ő is meghalt.

Egy oldalági rokonunk meg magyarországi németként volksbundista és SS-önkéntes volt, neki se volt egyszerű a háború után. Kitelepítés, hatósági zaklatások.

Egy ismerősünk meg fiatal leventeként lett bevonultatva már Budapest ostrománál, állítólag haza tudott szökni vidékre, így élte túl.

Az előrenyomuló oroszok barbárok voltak, elloptak mindent, ami mozdítható volt, megitták a kölnit is, de a magyar parasztok sem voltak különbek, ők szétlopták a középosztálybeli nagyszüleim vagyonát, műkincseit, festményeket, porcelánokat, elásott ezüstöt, miután átvonult a front.

Jók a képek és a sztori is a nagypapáról.

2016.09.29. 20:10:36

@karandash: Mondjuk ebben a történetben tényleg mi voltunk a rosszfiúk, akik a békeszerződést felrúgva, hadüzenet nélkül betörtünk a Szovjetunióba. Teljesen jogos volt az oroszok bosszúszomja. Semmi keresnivalója nem lett volna se magyar, se német katonának a Don kanyarban. Jó nagy fasz volt ez a Hitler, ha hajlandó lett volna osztozni Sztálinnal, mint Lengyelország esetében, simán és zavartalanul bekebelezhette volna Nyugat-Európát és Észak-Afrikát. Így meg jól felőrlődött két front között. Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett!

Kismy 2016.09.29. 21:10:40

@kugi: a 35. gyalogezred a 7. könnyű hadosztályba tartozott, parancsnok Mező Endre vezérőrnagy

a családom orosz-magyar, dédapám első világháborúban volt fogságban, Szibériából hozott magával haza feleséget. lányuk az anyámmal pont '45 februárjában volt terhes az ostrom alatt. dédanyám volt az aki biztonságban tartotta az utcát, miután az első fosztogatni akaró kiskatonát ékes oroszsággal (job tvoju maty:) verte ki a pincéből. a tisztek aztán megköszönték neki, és bevallották, hogy nekik is így kell bánni velük.
dédanyám testvére a 2. ukrán front egyik hadosztályában harcolt, aki ideiglenesen dobbantott az egységétől, és addig járt fel-alá Budapesten, míg meg nem találta a családot.

kugi · http://kugi.blog.hu 2016.09.29. 21:19:32

@Kismy: Nem emlékszem, hogy a nagyapám emlegette volna ezt a nevet. De biztos igazad van. Sajnos a nagyapámtól már nem tudom megkérdezni...

2016.09.30. 17:04:13

@Sörömpőőr: a fasizmus és kommunizmus közti leszámolás csak idő kérdése volt. Sztálin ugyanúgy el akarta pusztítani a Német Birodalmat, mint viszont. Már a bolsevizmus születésekor is rárontott a németekre, lengyelekre, magyarokra, nem véletlenül voltak népszerűek az autoriter rendszerek Európában az 1. vh után, a bolsevizmussal szembeni ellenállás okán. Magyarországon nem sokan akartak keletre menni harcolni, vitték őket, Magyarország vagy beálltva sorba vagy a németek lerohanják. Ahogy meg is történt 1944-ben. Ha Horthy ugrál, akkor bizony évekkel előbb szétszedik Magyarországot a németek a szlovákokkal és románokkal közösen.

Az egyéni barbárságra, ami az oroszokra jellemző volt, nincs semmilyen mentség. A háború jár öléssel, halállal, pusztítással, de az oroszok ezen a normál ügymeneten messze túlmentek.

2016.10.02. 11:54:38

@karandash: lefekudni Hitlernek nem volt eppen egy tul konstruktiv megoldas. Ilyen helyzetben becsuletes ember lemond vagy fobe lovi magat... de persze horthy sosem volt becsuletes. Egy piti kis antiszemita diktator volt, aki mindent es mindenkit kesz volt felaldozni a hatalomert. A magyar tortenelem szegyene ez az eskuszego matroz.

Terézágyú 2016.10.03. 13:40:29

@karandash:
"Ha Horthy ugrál, akkor bizony évekkel előbb szétszedik Magyarországot a németek a szlovákokkal és románokkal közösen."

Az a vicc, hogy akkor jobban jártunk volna, mert a háború után érvényüket vesztették mindazon dolgok, amiket Hitler csinált.
És ha Hitler megszállt volna bennünket (ténylegesen, ahogy a lengyeleknél) akkor
1. a háború után a győztesek oldalán állunk, visszakapunk mindent
2. nem volna itt megint a szokásos vita, hogy ki csinálta jól, kinek a hibája stb. A lengyeleknél nincs ilyen vita: jóllehet rühellik a ruszkikat, mégis elfogadják, hogy 44-45-ben ők kellettek ahhoz, hogy visszaálljon Lengyelország - amit a németek szüntettek meg.

Azt szokták mondani, hogy akkor több áldozat lett volna... valóban több? emberben? épületben, hídban?... ennél is több??

rollaz 2016.10.03. 16:31:52

A 6. képen szerb egyenruhában vannak és nem románban.

vino-et-veritas 2016.10.10. 20:51:33

@rollaz:
A kép valószínűleg Ukrajnában készült. Volt jelentősebb csetnik haderő akkoriban ott?

jacksy 2016.11.08. 16:44:46

@Sörömpőőr: Ne te sem vagy egy történelemtanár. Kár, hogy állandóan kommentelsz.

2016.11.08. 19:38:59

@jacksy: Állandóan? Több mint egy hónapos kommentre reagáltál! XD
És igen, nem vagyok történelemtanár, úgyhogy nekem nem kell papagály módjára a viktátor által meghamisított habos-babos horthy-képet mantráznom, megengedhetem magamnak, hogy kimondjam: egy illegitim, fasiszta, antiszemita kis diktátor volt, akinek többszázezer magyar állampolgár Auswitzba hurcolása szárad a lelkén. Jó, tudom, a németek elhurcolták a fiát. No és? Sztálinét is! Szerinted neki könnyebb volt?
süti beállítások módosítása