SZTORIK - TECHNIKATÖRTÉNET - RETRÓ - KATASZTRÓFÁK - HÁBORÚK - VINTÁZS

Az amerikai autó története katalógusokban 6.

2015. június 02. Szerző: Sam. Joe

A Vissza a Jövőbe filmekkel kapcsolatban a főhős kocsiját mindenki ismeri. De mivel járt a negatív hős? Az amerikai autó történetében megérkeztünk a negyvenes évekhez, és egy olyan autót mutatunk be, ami érdekesebb, mint amilyennek elsőre látszik.

 

1.jpg

Trágyaaaa? Utálom a trágyát!”

Sokat töprengtem rajta, hogy az 1940-es évekhez érkezve a sorozatban mivel rukkoljak elő, mert ennek a tágabb értelemben vett dekádnak nem szeretem az amerikai autóit. A különböző gyárak termékei nagyon hasonlítanak egymásra, kerekeken guruló krumpliknak látom őket, ahelyett hogy suhanni tűnnének, inkább látszanak rettenetesen elhízott, visszavonult sumo-birkózóknak – akármekkora képzavar is ez.

 

Azzal, hogy az Egyesült Államok, 1941 decemberében belépett a II. világháborúba, az olyan fogyasztási cikkek gyártása, mint a személyautóké háttérbe szorult, illetve fejlesztésük üteme is lelassult, az ország a haditermelésre állt át. Ha már a történelem nem éppen legrózsásabb korszakában gyártott autókról írunk, miért ne tennénk egy olyannal kapcsolatban, ami egy népszerű filmből lehet ismerős? Még a végén kiderül, hogy sokkal érdekesebb, mint amilyennek elsőre látszik!

 

1941-1948

Ennek az autónak a modellévei egybe esnek a naptári évekkel. A hét év alatt meglepően sok mindent változtattak rajta.

 

Érdekesnek és sokféleképp magyarázhatónak találom azt, hogy a Ford a fejlesztési kapacitásait így használta fel és nem új modell kifejlesztésére. Például a kabrió változat tetejét hidraulikus, elektromotoros és vákuum-elektromos rendszer is mozgatta a modellévtől függően. Ötféle gyújtótekercs és elosztó variációt használtak, a generátor két különböző helyen lakhatott benne, a hűtőventilátor meg három verzióban létezett. Ez volt az első amerikai Ford személyautó, aminek volt olajszűrője és az utolsó, amit be lehetett kurblizni – mondjuk már ezeket a hengerűrtartalmú motorokat sem lehetett kis izommunka így beindítani. A kurbli amúgy az autóhoz adott emelő hajtókarjául is szolgált. Ablaktörlői lehettek elektromotorosak, de vákuum is mozgathatta a lapátokat és még tényleg sorolhatnám a hasonló eltéréseket. Úgy tűnik, a Ford élesben próbálgatta az aktuális műszaki fejlesztéseit ezen az autón.

 

Ez volt az első Ford, ahol a szokásos kétféle kivitelt – Standard és De Luxe –, háromfélére cserélték – Special, De Luxe és Super De Luxe. Összesen háromféle motor szerepelt a kínálatban, a 3,7 literes, sorhatos, 90 lóerős volt az alapmotor. A De Luxe kivitelhez viszont már alapból járt a 3,6 literes V8, ami szintén 90 lovas volt.

 

Ez utóbbit 1946-ban váltotta az addig a konszernen belül, a Mercury modellekben használt, 3,9 literes V8-as, ami már 100 lóerőt tudott.  A háromsebességes, manuális váltója a korszakra jellemzően természetesen a hátsó kerekeket hajtotta.

 

Biff filmbéli autója is ebből az évből származik, ami nem véletlen, mert ez volt az az év, amikor a polgári célú gyártást újra beindította a Ford. Ha valaki rendelkezik részletes infóval arról, hogy az 1942, február 10-én leállított polgári célú gyártás és az 1946-os újrakezdés között pontosan hogyan működött a lakosság számára az értékesítés, az ne habozzon a tudását megosztani velünk kommentben! Az biztos, hogy a kormány korlátozta ez időszak alatt a gyártást és az értékesítést és hogy a Ford gyártott négyajtós, tiszti, szolgálati autókat.

 

staff_car.jpg

Ford tiszti, szolgálati autó

 

„Senki sem tudja beindítani ezt az autót, csak én!”

 

A második Vissza a Jövőbe film apró hibája, hogy Biff a slusszkulccsal indítja be az autóját abban a jelenetben, amikor az autószerelő azt kérdi, hogy van-e valami rejtett kapcsoló a kocsiban, mert neki nem sikerült. Pont becsukódik az ajtó, amikor az anyósülésről átnyúlva elfordítja a kulcsot, de az már jól látszik, hogy elengedi azt és fityeg a kulcstartó. A helyzet az, hogy a kulcs a kormányzárat reteszelte és a műszerfalon lévő indítógombot blokkolta. Látnunk kéne, ahogy Biff átnyúl a műszerfalra az indítógombhoz. Arról már nem is beszélve, hogy a motorhang alapján gyanúsan rövid idő alatt indul be és áll le a motor.

 

 

Ez volt a reklámgrafikusok aranykora, az 1946-os katalógus - szerintem amúgy kitűnő -, színes  rajzokkal operál.

Woodie

1946-ban vezeti be a Ford a „Sportsman” kivitelt, azaz a fából készült oldalsó panelekkel szerelt, lenyitható tetejű változatot. Addig csak a kombi – „amerikaiul” station wagon – verzió létezett woodie kivitelben. Hogy a woodie mi fán terem – aki tisztában van a fogalommal, most a kezébe temette az arcát a rettenetes szóvicc miatt –, arról itt olvashattok bővebben, véletlenül pont ennek a Fordnak az elődmodellje kapcsán. Az utolsó modellévben, 1948-ban aztán nem csak Sportsman kerül le a palettáról – 28 darabot még legyártanak abban az évben, de gyanítom, hogy korábbi megrendelések kapcsán –, hanem a kombi is acélból készül már.

 

100.jpg

101.jpg

102.jpg

103.jpg

A sorozat előző részét itt olvashatjátok.

A sorozat következő részét pedig itt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

johnibyg 2015.06.02. 01:08:44

JTom, a teljes cikk látszik a főoldalon

Banános Joe23 2015.06.02. 22:41:28

"ennek a tágabb értelemben vett dekádnak nem szeretem az amerikai autóit. A különböző gyárak termékei nagyon hasonlítanak egymásra"
Tökéletesen elkaptad a 40-es évek első felének amerikai autóparkjának lényegét.
i.kinja-img.com/gawker-media/image/upload/aq9pfd4fhgtq7z1a1xkb.jpg

Larry Silverstein 2015.06.02. 23:47:51

'Azzal, hogy az Egyesült Államok, 1941 decemberében belépett a II. világháborúba, az olyan fogyasztási cikkek gyártása, mint a személyautóké háttérbe szorult, illetve fejlesztésük üteme is lelassult, az ország a haditermelésre állt át.'

- ezzel együtt a 40es években a 30as évekhez képest megsokszorozódott a személyautógyártás
- a világon messze az USA gyártotta/fogyasztotta a legtöbb személyautót

szóval tulképp badarságot írtál. Az USA-ban pont nem volt hadigazdaság, mindent lehetett venni.

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.06.03. 09:05:09

@Banános Joe23: Huhh, ez nagyon klassz kép, köszi!

@Larry Silverstein: Dobj már rá pár statisztikát erre az állításodra, kérlek! Az 1930-tól, 1940-ig és az 1940-től, 1950-ig tartó tíz-tíz év adatait szeretném látni, éves bontásban, és ha lehet, akkor a három akkori nagy - General Motors, Ford és Chrysler - számait külön-külön! A katonai célra gyártott járművekét pedig ebből külön feltüntetve. És ott lesz a kutya elásva.

Ha ez az állításod igaz - nem tudom, hogy az-e, az 1940-es évtized autógyártása úgy múlhatja számokban felül az 1930-as évekét, hogy beleszámolják a katonai célú gyártásban előállított járműveket, köztük azt a kicsivel kevesebb, mint 661 000 Jeep-et, amit a Ford, a Bantam és a Willys együtt gyártott 1941 és 1945 között. (1940-ben 76-ot gyártottak, az elhanyagolható.) Valamint úgy, hogy a háború vége és az 1950-es évek beköszönte közti időszakban nyilvánvalóan óriási igény volt új járművekre és ezért felfuttatták a gyártást.

Az Egyesült Államok csak annyira állt rá a hadigazdaságra, hogy az üzemanyag, autógumi, autóakku is jegyre volt. Új autókat 1941 első nagyjából két hónapjában gyártottak még, pont azért, hogy felhalmozzanak egy készletet, hogy később abból elégítsék ki az olyan civilek igényeit, akiknek nélkülözhetetlen volt az autó és olyankor is menniük kellett dolgozni, amikor a tömegközlekedés nem járt, orvosokét, rendőrökét, tűzoltókét. Amit nem tudok, hogy a gyakorlatban hogy működött egy ilyen igény benyújtása és kielégítése. Ehhez kértem segítséget.

Van itt egy remek cikk, pár adattal:
www.autonews.com/article/20111031/CHEVY100/310319970/no-new-cars-but-that-didnt-stop-u.s.-automakers-dealers-during-wwii

Pár releváns részlet:
"Within two months of the Dec. 7, 1941, bombing of Pearl Harbor, the last civilian cars rolled off the assembly lines, and auto plants were frantically converting to military-only production of arms, munitions, trucks, tanks and planes. By December 1942, Detroit had become the "Arsenal of Democracy" and didn't resume civilian production of automobiles until the war ended in 1945."

"But car dealers' headaches were just beginning. Shipments had dried up quickly after civilian car and truck production stopped in February. Most Chevy dealers started conserving new cars and beefing up their service departments.

On Aug. 18, the U.S. Office of Price Administration dropped a long-anticipated triple whammy of rationing: no new-car sales to nonmilitary personnel, price limits and mandatory indoor storage of unsold new cars.

In effect, with no new cars likely for years, the government wanted to be sure the few left -- it had counted 532,000 in February -- would be hoarded and doled out slowly to the people critical to maintaining public safety and keeping the war effort going. The initial list of people allowed to buy new cars included doctors, police and fire departments, critical war workers and traveling salesmen."

Wikipédia az amerikai autógyárak háborús termeléséről:
"When the U.S. entered World War II, all domestic passenger automobile production ceased by February 1942. The industry received $10 billion in war-related orders by that month, compared to $4 billion before the attack on Pearl Harbor. All factories were enlarged and converted, many new ones such as Ford's Willow Run and Chrysler's Detroit Arsenal Tank Plant were built, and hundreds of thousands more workers were hired to produce war material such as armaments, aircraft, and military vehicles. Experts anticipated that Detroit would learn advanced engineering methods from the aviation industry that would result in great improvements for postwar civilian automobiles.[11] These factories produced an astonishing amount of material, including 5.9 million weapons, 2.8 million tanks and trucks, and 27,000 aircraft. This production was a major factor in the victory of the allies."

"szóval tulképp badarságot írtál. Az USA-ban pont nem volt hadigazdaság, mindent lehetett venni."

Aha. Jegyre. Bevezették a jegyrendszert, az alapvető élelmiszereket is, mint a cukor, de akár a sajtot, húst is jegyre mérték. Van itt egy remek oldal, képekkel a különböző jegy megoldásokkal:
www.ameshistory.org/exhibits/events/rationing.htm

Szóval ki is beszél badarságokat?

Prosectura3 2015.06.03. 09:06:36

Lehet, csak nekem nem tűnt fel, de a cikkben csak azt nem találtam meg, hogy melyik modellről is van szó... A Ford az kiderül a szövegből, de többet nem tudtunk meg róla.

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.06.03. 09:34:00

@Prosectura3: A kérdés jogos, de nincs tévedés. Nem volt típusneve. Ez mondjuk ha végignézed a katalógust, akkor kiderül belőle. Szóval látod, hogy nem látod. 8-) Később jött divatba ez a dolog, az 1950-es évek elején. Úgy emlékszem, hogy a Fordnál az első típusneves autó - talán - 1954-ben a Ford Six. Egészen addig csak úgy hívták, hogy Ford és mellé került az évszám. Ez annyira beégett a köztudatba, hogy az USÁ-ban mind a mai napig nagyon hangsúlyosan nyomják az évszámokat a reklámokban, még az import autóknál is.

Prosectura3 2015.06.03. 09:37:57

@Sam. Joe: Köszi, így már értem.

Azért ma már ez nyilván nem is lehet tartható, hiszen nem csak egy modellt gyártanak egy adott évben.

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.06.03. 09:45:18

@Prosectura3: Pontosan! Alig várom, hogy eljussunk amúgy az 1950-es évekbe a sorozattal, ami az amerikai autógyártás barokkja, őrületes túlzásokkal, rengeteg érdekes autóval.