SZTORIK - TECHNIKATÖRTÉNET - RETRÓ - KATASZTRÓFÁK - HÁBORÚK - VINTÁZS

Az amerikai autó története katalógusokban 4.

2015. március 10. Szerző: Sam. Joe

Egyáltalán nem ritka, hogy egy bizonyos autó egy film, vagy tévésorozat kapcsán váljék ismertté, vagy népszerűvé. Az már viszont sokkal ritkább, hogy egy autóra egy videojáték kapcsán figyeljenek fel olyanok, akik amúgy nem autókkal kelnek-fekszenek. Két ilyen ritka kivételt szeretnék bemutatni egy fantasztikus hangulatú játék kapcsán - de nem egyetlen posztban. Elsőnek rögtön az Egyesült Államok legelső, áramvonalas karosszériájú, nagy sorozatban gyártott autóját.

rush_hour_in_lost_heaven.jpg

Mafia: City of Lost Heaven

Sorozatunk egyik korábbi részének kommentjeiben került szóba a 2002-es kiadású játék, annak kapcsán, hogy az éppen akkor tárgyalt jármű ott is felbukkant. A jóleső meglepetést követte az ötlet, hogy olyan autókkal rukkoljak elő, melyek azoknak, aki játszottak a Mafiával, ismerősek lesznek. Természetesen szó sincs arról, hogy ezek olyan popkultúrális jelentőséggel bírnának, mint a DeLorean DMC-12, vagy az 1959-es, Cadillac Miller-Meteor, egyszerűen csak arról van szó, hogy „jé, ez az az autó a játékból” - de ezen kívül is érdekesek.

 

A cseh fejlesztők játéka informatikai mércével mérve már eonnyi távolságban van tőlünk időben, de még ma is teljes mértékben indokoltnak tartom, hogy a klasszikus maffiatörténet helyet kapott az IGN – weboldal, mely a videojátékok világában valami olyasmi, mint mondjuk a Financial Times a pénzügyi világban – „Minden idők 100 legjobb játéka” listáján. A hangulata egészen magával ragadó amit – szerintem – a látványban sokkal fejlettebb, 2010-es kiadású második rész sem képes visszahozni, és a „kortárs”, 2001-es Grand Theft Auto III. részével is vetekszik. (Akinek kimaradt a játék, annak javaslom ezt az olvasnivalót.)

 

1934 Chrysler Airflow alias Ulver Airstream

A Mafia, mint megannyi más játék, úgy hidalja át azt, hogy licencdíjat kelljen fizetni a megmintázott, de a történet szempontjából csupán díszletként funkcionáló járművek szerepeltetése után, hogy azok nem az eredeti nevüket kapták, illetve a márka és típusjelzéseket elhagyták róluk. (Arról már nem is beszélve, hogy ezzel azt is megúszták, hogy az eredeti gyártója nem köthet ki olyan nonszenszbe hajló dolgokat, hogy a gyártmányuk a játékban nem törhet össze. Amúgy ez a hozzáállás akkorát rombolt már az autós játékok világán, mint a Kultúrális Forradalom, Kína történelmi kincsein.)

 

ulver_airstream.jpg

Az Ulver Airstream az 1934-ben debütáló, Chrysler Airflowt mintázza, némi módosítással az orra környékén

 

Az Airflow, az Egyesült Államok autóiparának első olyan sorozatgyártású autója amely valóban nagy sorozatban készült és áramvonalas karosszériát kapott. Az akkori közízlést a „kétdobozos” formavilágot – kis dobozban elől lakik a motor, a nagy dobozban mögötte foglalnak helyet az utasok és a rakomány – követő autók elégítették ki. A cseppformát mintázó Airflow galaxisnyi távolságra történő ugrás volt ettől és pont ezért óriásit bukott.

 

Minden korszaknak megvannak az aktuális, népszerű technológiái, amik még akkor is menők, hogyha igazából az ember nem is tudja, hogy pontosan mi fán is teremnek. A nyolcvanas években az aktuális technológiai menőség a turbó, meg a lézer volt. (Mi volt még ezeknél is menőbb? Úgy van, a turbólézer! Kittből a Turbo Boost gomb mindenkinek megvan, nem?) A harmincas években ugyanez az áramvonalas forma volt.

 

A robbanásszerű fejlődésben lévő repülésben ez volt az az időszak, amikor a repülő drótakadályokat, példátlan szépségű gépek váltották fel, melyek a földön állva is száguldani és szárnyalni tűnnek. Példaként citálnám itt az 1926-os Ford Trimotort, melyet egyáltalán nem neveznék rútnak, de a cirka tíz évvel későbbről való, hasonló méretű és funkciójú, Lockheed 10 Electrához képest egy duci kacsa. Persze a repülésben a „messzebbre, magasabbra, gyorsabban” szentháromsága mindent felülír. A pilóta meg pont az a fajta ember, aki boldogan repülne egy budiajtóra szerelt légcsavarral is, hogyha az, az előbbi három követelmény mentén jobban teljesít mint az, amivel addig szelte az eget. Ha a jobban teljesítő újdonság még jobban is néz ki, mint az előd, esetleg olyan módon tűnik futurisztikusnak és jövőből visszaesettnek, mint az Airflow az addigi autókhoz képest, attól egy aviátor egyáltalán nem alszik rosszul. Azt is megkockáztatom, hogy „sőt”.

 

Nem így az autóvásárlók. A Chrysler arra bazírozott, hogy a harmincas évek aktuális slágertechnológiája majd elad. Nyilván lehet azzal érvelni, hogy az áramvonalas forma az olyan mérhető tulajdonságok javításával, mint a gyorsulás, végsebesség és fogyasztás is segíti az eladást, de a vásárlók túlnyomó többségének legfontosabb szempontja – az ár mellett – már akkor is a „hogy néz ki” volt. Az Airflow pedig az átlagízlésű átlagvásárlónak földre pottyant repülőgépnek tűnt, mintsem autónak. Egyszerűen „túl sok” volt.

 

Az 1935-ös katalógus két dolgot sugároz. Egyrészt "valódi vásárlói véleményekkel" hosszasan próbálja meggyőzni a reménybeli vásárlót arról, hogy a szokatlan formájú autó mennyire menő – már csak ebből is látszik, hogy rögtön a második modellévben érződött, hogy nagy a baj az értékesítések körül –, illetve szokatlanul technológia központú.

 

A fedél alatt

Az Airflowt soros, nyolchengeres, 4900 köbcentis, öntöttvas blokk hajtotta az első modellévekben, ami 122 lovas ménesre volt elég. 1937-ben, az utolsó modellévben, egy még nagyobb, 5301 köbcentis blokkot kapott, ami már 130 lóerőt teljesített. Mindkét motor háromsebességes váltón keresztül hajtotta a hátsó kerekeket.

 

Az Airflow lepipálta a korabeli konkurenciát - sőt, ez még ma is említésre méltó tulajdonság egy autónál - abban, hogy az első és hátsó tengelyek közt, közel 50-50%-ban oszlott el a súly, szemben az akkor jellemző 30-70 százalékkal.

 

Ráadásul héjszerkezet (monocoque) felépítésű volt, ami megint csak különlegességnek számított. (Remek ábra szemlélteti a katalógusban!) Erről hamar elterjedt – nem lennék meglepve, ha a konkurencia keze lett volna a dologban –, hogy nem biztonságos. A konstrukcióval nem volt baj, de a gyártással igen. A Chrysler egyszerűen nem volt gyakorlott a héjszerkezetű felépítés megkívánta, a hagyományostól eltérő hegesztési technikákban. Az első 2000-3000 autó súlyos összeszerelési problémákkal küzdött, akár a motorját is képes volt elhagyni 130 km/h felett.

 

Ezért marketingfogásként nemes egyszerűséggel fogtak egy Airlowt és lelökték egy harminc méternél is magasabb szikláról – a jelenet megtekinthető a katalógusban. Nyilván hagyott rajta nyomot az incidens, de saját kerekén távozott.

 

Az Airflow fájdalmas lecke volt a Chryslernek, egészen az 1950-es évek közepéig nagyon visszafogott, konzervatív megjelenésű autókat gyártottak – nos, egyértelmű, hogy miért.

 

Szokás emlegetni a VW Bogár kapcsán az Airflowt. Egyes vélemények szerint Ferdinand Porschét ez az autó khmm.... „inspirálta”. Ez persze nettó butaság, már 1932-ben elkezdett foglalkozni a KDF-Wagennel. Ha valami inspirálta, akkor az a Tatra T97 volt, de ez már egy másik történet.

A sorozat előző része.  A sorozat következő része.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2015.03.10. 00:19:34

ez egy marha jó katalógus... a kocsi is nagyon kéne természetesen ;)

Túrós (törölt) 2015.03.10. 12:24:43

én meg mindig azt hittem hogy valami módosított VW bogár akart lenni

_wood_ 2015.03.10. 15:23:30

nem hittem, hogy valaha fölteszem ezen a blogon ezt a kérdést, de...
...fut ez win7 alatt? :D
meghoztad a kedvem.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2015.03.10. 15:58:23

@_wood_: fut, de azt hiszem a windows kompatibilitást vissza kell állítani a kontroll panelben mondjuk XP SP2-re, akkor biztos menni fog.
tudom, hogy a mafia1 az etalon, de nekem a 2. rész jobban tetszett, hozzám közelebb áll a negyvenes-ötvenes évek autóinak világa. az fut win7-en, januárban toltam végig újra a kiegészítőkkel együtt... :)

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.03.10. 17:17:16

@_wood_: @JTom: Egészen biztosan fut. Lehet, hogy tényleg kell mókolni a kompatibilitással, de őszintén szólva nem emlékszem rá, hogy problémám lett volna vele.

kkn 2015.03.10. 19:09:44

Mafia nagyon jó volt, sztori kiváló, a hangulat a zenékkel, a valósághű grafika akkor. GTA III mint egy rajzfilm, bár szabadabb. De a Mafia is szabadabb a II-höz képest, meg hosszabb, hatalmas terület, külső terepek. Meg még a Freeride, ahol szabadon megkapod a várost. Meg a bónusz küldetések benne a játékban az agyament autókkal. Sokszor végigjátszottam. A különféleképpen törő autók meg hatalmas plusz. Nem sablon szerint, hanem a behatás szerint deformálódtak az autók. Ezt jól örökölte a II.

TamásD 2015.03.11. 12:18:05

Grammar náci on:
Ha az író egyszer tudja, hogy a héjt j-vel írjuk, ugyanabban a mondatban miért szerepel hélyként is? Javítsátok már ki, mielőtt valaki elolvassa:)

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.03.11. 14:17:06

@TamásD: Hély? Lyuly! 8-) Lehet, hogy más javította közben, mert én nem találom. Megnéztem a kéziratom, ott is jó...

sanyix 2015.03.11. 14:39:36

@kkn: mit örökölt a II? A II-ben dögunalmas fix törések vannak, ráadásul alig lehet összetörni. Törési szintek: karcolódás, lámpatörés, horpadás. Ennyi.
Ami örökölte a mafia 1 szabad töréseit az a GTA IV-volt... az 5-nél ott is visszatértek a gagyi fix törésekhez.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2015.03.11. 15:10:50

@sanyix: azért lehetett pl féloldalasan leszakítani a lököst és szikrázva húzni, vagy a kinyíló ajtót letolatni a bódéról. nem olyan rossz az na... :)

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.03.11. 15:29:36

@JTom: A rejtély félig megoldva! 8-) Köszi neked is, meg @TamásD: -nek is.

_wood_ 2015.03.13. 12:47:58

@JTom: @Sam. Joe: köszi.
a kettő tényleg sok szempontból jobb volt, még a történet is élvezhetőbb, csak nagyon rövid

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2015.03.13. 15:51:59

@_wood_: A kettő az összes DLC-vel együtt ad ki annyi játékidőt, mint az első rész. Innentől pedig vérlázítóan drága. Mindkettő nagyon jó játék, nekem az extreme freeride miatt is, de az első marad a favorit.

mocor2 2015.03.18. 16:07:02

A katalógus egészen rendkívüli