SZTORIK - TECHNIKATÖRTÉNET - RETRÓ - KATASZTRÓFÁK - HÁBORÚK - VINTÁZS

Az utolsó magyar vonatrablás

2014. május 27. Szerző: Rollende Landstrasse

Porpáczy Richard alias Rollende Landstrasse megint egy vasúttal kapcsolatos írással jelentkezett. Ha azt mondom alföldi betyárvilág a XIX. században, vonatrablás és Rózsa Sándor, akkor abból csak valami jó sülhet ki nem igaz? Lássuk!

A betyár nem kriminalisztikai, hanem néprajzi fogalom. Nevezték régen szegénylegénynek is, több fajtáját megkülönböztetve az elkövetés módszere szerint. Rejtőzködő életet élő, a törvényt rendszeresen megsértő bűnöző, ám a közvélekedés szemében csak egy megtévedt, rossz útra tért ember, sok esetben humánus vonásokkal. A valóságban azonban nem létezett a hatalmat fricskázó, a szegény embert segítő betyár. Szegénytől azért nem rabolt, mert nem volt mit, amit pedig elvett a gazdagtól, arra neki volt szüksége. A betyárokon sokat szépítettek a rajzok és rézmetszetek, de igazi arcukat a fényképezés feltalálása után ismerhettük meg. A fotókon csupa olyan alak van, akikkel ma se szívesen találkoznánk. Marcona, primitív, elhanyagolt külsejű férfiak voltak, a romantika legkisebb jele nélkül.

rs.jpg

Rózsa Sándor. Most nem ő volt a banda vezetője.

Súlyosbították a helyzetet a szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerült volt honvédek is. Az osztrák felelősségre vonás elől sokan rejtőztek az Alföld áthatolhatatlan mocsarai közé. Bármit írnak a szegénylegényekről szóló legendák, a bujdosás nem romantikus: aki erre adja a fejét, az előbb-utóbb rákényszerül a bűnözésre.

A nagyszámú – eleinte tényleg okkal bujdosó – menekülő honvéd ellenére a betyárok nagy része nem a szabadságharc bukása miatt választotta a szegénylegények életét. Legtöbbjük már 1848 előtt is bűnözésből élt és az időnként meghirdetett amnesztiák után is rendszeresen visszatért a rabló életmódhoz. A „nemzeti ellenálló” betyár nimbuszát cáfolja az a tény is, hogy a kiegyezés után tovább fokozódott a bűnözés. Az Alföldön utazóknak körülbelül akkora esélyük volt a kirablásra, mint a mai autósoknak egy közlekedési balesetre

Ez a mindenre elszánt, tulajdonképpen vesztenivaló nélkül élő bűnözői réteg sokáig távol maradt a sínektől. Csak a Dél-Alföld végletesen rossz közbiztonságában történhetett meg, hogy kikezdjenek a vasúttal. Mindegyik támadás a Császári és Királyi Osztrák Államvasút Társaság (StEG) vonalának Szegedhez közeli szakaszán történt, 1862-től 1868-ig. Először csak egy kézihajtányt támadtak meg máig ismeretlen tettesek Szőreg és Oroszlámos között, mikor a vasutasok fizetését vitték ki a vonal szolgálati helyeire. Ez volt az egyetlen sikeres támadás, az összes többi kudarcba fulladt, mert a paraszti sorból származó betyároknak a vonat már túl nagy feladat volt.

A betyárvilág utolsó vasúti támadása a ma már nem létező Puszta-Péteri vasútállomás közelében történt. Ma Petőfiszállási tanyák megállóhely van a helyén. A vonatot nyílt vonalon siklasztották ki, a helyszín véletlenül épp a később kiépült Petőfiszállás állomás területén van, éppen ott, ahol a peron véget ér.

Jól szervezett bandába gyűltek össze a betyárok. Köztük volt a börtönből nemrég szabadult Rózsa Sándor is, de a közhiedelemmel ellentétben nem ő, hanem a kevésbé ismert, de sokkal könyörtelenebb Csonka Ferenc volt a vezetőjük.

1868. december 8-án éjszaka kerestek egy erdős részt. Egy kis bevágásban haladt itt a vasút a fák között. Egy volt vasutastól szerzett szerszámokkal felfeszítették a szegeket és elfektették az egyik sínszálat, és a fák mögött, töltött fegyverekkel várták a Félegyháza felől érkező vonatot.

Tíz óra körül ért oda a III. számú személyvonat. A mozdony jobbra dőlt, három kocsit magával rántott, de nem borultak fel, mert megfogta mindet a bevágás oldala. A megdőlt mozdonyból a megállás pillanatában kiesett a fűtő, akit betemetett a szerkocsiból kizúduló szén. A sínen maradt kocsikra sortüzet adtak a betyárok. A lövések az első vagonokat érték, mert a betyárok itt keresték a postakocsit. De csalódniuk kellett: ilyen nem volt besorozva a vonatba. Elindultak a sötétben a sínen maradt kocsik mentén és az ablakok beverésével próbálták megriasztani és a helyükön tartani az utasokat.

A vonaton három vadászkatona is utazott. Ők nem ijedtek meg néhány bevert ablaktól, hanem kiszálltak a pálya mellé. Az utasok között volt egy katonatiszt, aki átvette felettük a parancsnokságot és fegyvert szegezve keresték a támadókat.

Egyikük vaktában belelőtt a sötétségbe.

Erre viszont nem számítottak a betyárok! Ha itt visszalőnek, akkor ki tudja, mekkora erő áll velük szemben az éjszakában! Eddig semmit se sikerült zsákmányolni, tulajdonképpen csak zavarodottan rohangáltak a vonat mellett. Elillantak az erdőbe és a szekereken gyorsan elhagyták a helyszínt.

2.jpg

Erről a képről csak annyit tudunk, hogy egy francia újságkivágat, Párizsban készült színezett metszet. Mivel kivágatként került a Nemzeti Múzeumba, az újságot nem sikerült beazonosítani. A szövegéből ítélve még 1868-ban készült, tehát az eseményhez képest egy hónapon belül. Fantázia alapján készült, sem a táj, sem a járművek kinézete és helyzete nem felel meg a valóságnak. A betyárok száma viszont véletlenül egyezik, de ez tényleg csak véletlen, mert akkor még nem tudtak a bandáról semmit.

 

A mozdonyvezető két és fél kilométert futott Puszta-Péteri állomásig, ahonnan értesítette a főnökséget. Ceglédről és Szegedről indítottak segélyszerelvényeket a helyszínre, melyek szerszámokat hoztak a helyreállításhoz és továbbvitték az utasokat, akik reggel hatra érkeztek Szegedre.

Azóta sokszor emlegetik ezt a támadást a betyárok legnagyobb tetteként. Az újságok az utasok első riadt beszámolóit követően tűzpárbajt emlegettek, melynek legendája máig kitart. Pedig csak összevissza pufogtatás az éjszakában, melyben senkit sem sikerült eltalálni. A betyárok az elavult, elöltöltős (legfeljebb kétlövetű) puskáikat nem tudták újratölteni a sötétben. Ezt megerősítik a fellelt golyónyomok is, mert a kocsik oldalán 12 becsapódási helyet számoltak össze. Írtak már vonaton utazó csendőrrajról, szakasznyi katonáról, Krúdy Gyula a betyárkirályról szóló regényében még Rudolf főherceget is hősies parancsnokként ültette a vonatra. Pedig csak három – ki tudja hová utazó – vadászkatonából és egy véletlenül ott lévő tisztből álló alkalmi csapat futamította meg a betyárokat, akiknek egyetlen kósza lövéstől inába szállt a bátorságuk, amint látták, hogy nem csak náluk van fegyver.

A hatóság e támadás után lépett fel a leghatározottabban a betyárvilág felszámolására. Ráday Gedeont nevezték ki királyi biztosnak Szegedre, aki rövid idő alatt központi irányítású nyomozóhálózatot épített ki. Egy hónapon belül a szegedi vár börtönében ült az összes vonatrabló. Ráday megfordította a nyomozás módszerét: először begyűjtötték az összes rosszéletű embert, akihez csak hozzá tudtak férni, és csak később kezdték keresni a bizonyítékokat. Özönlöttek a rabok a szegedi várba. Akit elértek, bevitték, a legkisebb gyanú vagy megérzés elég volt ehhez. Modern jogi környezetben ez elfogadhatatlan, de akkoriban is sok tiltakozást váltott ki. Az eredmény viszont azonnal jelentkezett: fél éven belül érezhetően javult a közbiztonság. A betyárvilágnak leáldozott.

ráday.jpg

Ráday Gedeon 

B2020471.jpg

Az azóta lebontott Szegedi vár a háttérben, börtönében ült a betyárbanda

1873 tavaszán Pestről érkezett parancsra egy szegedi fényképész, Letzter Lázár fotósorozatot készített a legnagyobb és leghírhedtebb betyárokról. Utána gyorsan felszámolták a szegedi hivatalt. Az elítélteket elvitték végleges börtönükbe, a még vizsgálati fogságban lévőket átszállították az aradi várba.

A vasutat megtámadó bandából öten ültek a fényképezőgép elé.

28i.jpg

Csonka Ferenc

Csonka Ferenc halászból lett betyár. 1865-ben bandája sikertelenül támadott meg egy vonatot, mert nem számítottak a kisiklott kocsikból kitóduló tömegre. A banda a vonat után a postaszekereken szállított pénzre vetett szemet. Egymás után támadták meg a Pestről jövő vagy Hódmezővásárhelyre tartó postaszállítmányokat. 1868 októberében Szeged legforgalmasabb utcáján támadták meg a vasútállomásról a postára tartó kocsit. A bátor kocsis a betyárok láttán a lovak közé csapva elhajtott, ám Csonka lövésétől találva néhány nap múlva meghalt.

„Háromszáz forintért az Istent is meg lehet ölni” – mondta a vonatrablás előtt. Életfogytiglani fegyházra ítélték, de húsz év múlva elengedték Illaváról. 1896-ban Eszék közelében megölt egy fuvarost, ekkor felakasztották. Hetvennégy éves volt utolsó gyilkossága idején.

951-1955.jpg

Rózsa Sándor

Rózsa Sándor 1868 áprilisában amnesztiával szabadult a péterváradi börtönből. Még ha vágyódott is a rendes életvitel iránt, egész létét a bűnözés töltötte ki; várható volt visszasodródása a betyárok közé. Szegedre visszatérve nem kellett felkutatnia régi cimboráit: volt itt elég gazember az új nemzedékből. Az öreg betyárnak még mindig nagy volt a tekintélye, könnyen megtalálta a kapcsolatot velük. A bandában viszont már nem ő parancsolt. Szegeden életfogytiglani fegyházra ítélték, 1878-ban halt meg Szamosújváron.

 

34i.jpg

Simon József

Simon József vasutas volt, de 1865-től Csonka Ferencz bandájához tartozott. Ő szerezte a szerszámokat a sínek felszedéséhez, de a vasúti támadásoknál soha nem tartott velük.

29i.jpgSchwáb Herman József

Schwáb Herman József volt a banda orgazdája.

33i.jpg

Tombácz Antal

Tombácz Antal jómódú gazdaként állt be a bandába. Azzal védekezett, hogy erőszakkal kényszerítették arra, hogy fuvarozza a betyárokat. Rózsa Sándor ezt így cáfolta: „Nem kellett ütet erőltetni. Az csak kifogás, mert hát ’iszen kaptunk vóna más kocsit is akármönnyit, de ő kocsiját maga ajánlotta. Kéröm a tekintetös törvényszéköt, már az apja is rabló volt, velem együtt járt rabolni. Olyan becsületes nemzetség ez, nincs nekik egy böcsületös szögük se.”

StEG IIIt osztály 1860.jpg

A megtámadott vonatok mindegyikét a StEG IIIf sorozatú mozdonya húzta

IMG_2527.JPG

A helyszín ma. 1868-ban itt még nyílt vonal volt, most Petőfiszállás vasútállomása van itt. Az 1116 sorozatú mozdony pontosan a kisiklatott gőzmozdony helyén áll

Ez volt-e az utolsó magyar vonatrablás? Nehéz kérdés, mert az utasok szervezett kirablása később is megtörtént Magyarországon. Egy tehervonat eltérítését megírták a Kántor a nagyvárosban című könyvben, amelyből film is készült. Máskor egy keskeny nyomközű iparvasút elleni támadásnál a dolgozók fizetését rabolták el az ügyintézőtől. No és hova tegyük a tanácsköztársaságot követő anarchiát, ahol az ilyen-olyan különítménynek nevezett bandák egyik megélhetési forrása volt a vonatok "igazoltatása"?
A nagyszabású, fegyverhasználattal járó esetek közül ez volt tényleg az utolsó, és ez zárta le a betyárkorszakot is. Az utánuk következő bűnözőket már nem betyárnak hívták, hanem rablónak, gyilkosnak.

 

Porpáczy Richard alias Rollende Landstrasse

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

J.László 2014.05.28. 00:00:27

Csúcs. Tiszta vadnyugat. Oszter bocsánat Rózsa Sándort leszámítva így külsőre a fotók után egy amerikai banda is lehetett volna.

Nyiri 2014.05.28. 00:20:48

Nagyon jó írás! Több ilyet :)

p_ilonka 2014.05.28. 09:17:55

Ebben a csoportban egyedül Csonka az ijesztően primitív megjelenésű.
Rózsa képéhez szinte bármilyen kedves, vidám történetet hozzá lehetne csatolni.

stoppos76 2014.05.28. 09:21:10

Nagyon jó. :)

A francia újság kép alatt a dátum el van ütve. ;)

Danny89 2014.05.28. 09:32:37

Nagyon jó írás, tetszett!

ui.: az újságkivágat alatti dőlt betűknél az évszám el lett írva elütés nyomán

Töki KSK 2014.05.28. 09:49:51

Jó cikk volt, ma is tanultam valamit :)

"A szövegéből ítélve még 1968-ban készült, tehát az eseményhez képest egy hónapon belül." - ez szerintem 1868 akar lenni

Namely 2014.05.28. 10:32:51

Ennyit a hős betyárokról.... :)

csehlencse 2014.05.28. 11:38:38

Nekem legjobban Rózsa Sándor véleménye tetszik arról, hogy mennyire kellett Tombácz Antalt kényszeríteni, hogy részt vegyen a rablásokban. :)))

És annyira érdekes látni, hogy néztek ki a betyárok...

pqty 2014.05.28. 13:45:08

Nagyon betyár kis írás ez.

Andrassy Gabor (törölt) 2014.05.28. 16:51:27

@p_ilonka: A kép jó, de Rózsáról bizony följegyezték, hogy nem volt túl kedves fickó.
Magukat a betyárokat a lakosság félte is, meg szerette is. Annyiban imponáltak nekik, hogy szembe szálltak a gyűlölt Haynau-rémuralommal, és ha túl jó embernek nem is tartották őket, ezen érdemeikre való tekintettel valamennyire segítették őket. A tanyavilágban szokásban volt egy tarisznya ételt-italt a ház sarkára kiakasztani, hogy a betyárok abból fogyaszthassanak, sőt, arról is van feljegyzés, hogy a gémeskutak állításával adtak jeleket a távoli betyároknak. Szóval a lakosság nem volt ellenséges velük. Igaz, ez nem is lett volna tanácsos, hiszen egy betyárt elárulni általában nem tett jót az ember egészségének. ;-)

walter sobchak 2014.05.28. 21:45:16

El akartam lőni, hogy a betyárját neki, de már megelőztek. Richard, nagyszerű írás, mint mindig :).

Azt lehet tudni, hogy a gőzössel mi lett utána? Azért egy felborulás nem szokott jót tenni nekik, borul a forró víz, az izzó szén... ezt a szén általi agyonnyomást már a sokadik vasútbalesetnél olvasom, milyen mocsok egy halál lehetett! A durvább esetekben (ha a gőzös frontálisan ütközött), akkor az előrelóduló több tonna szén a fűtőt rányomta a tűzszekrényre. Azt hiszem, az 1968-as mendei szerencsétlenségben (424-es ütközött M62-essel) is így halt meg a fűtő.

teddybear01 2014.05.29. 02:51:48

@p_ilonka: Eléggé vonzódhatsz a ronda, erőszakos pasikhoz.
Rózsa Sándor nagyon is erőszakos, durva ember volt, nem az a romantikus hős, akinek aztán a regényírók lefestették.

teddybear01 2014.05.29. 02:54:35

@Andrassy Gabor: A kiakasztott tarisznya leginkább amolyan védelmi pénz--féle volt, nem pedig a "szeretet kifejezése".
A gazda reménykedett abban, hogy inkább békén hagyják az áldozat fejében, mintsem csóvát dobnak éjjel a tetőre...

Dzsézön 2014.05.29. 08:30:38

@teddybear01:
Rengeteget olvastam a témában és nincs igazad. Persze a betyár romantika az szépít, de a védelmi pénz is sántít. Igenis voltak, akiket "jó betyárnak" tartott a nép és sokat elnéztek nekik, mert voltak olyan cselekedeteik (ha nem is sok) amivel a kisembert megnyerték. Volt köztük ilyen is, olyan is, a Csonka Ferencz félékről nem is születtek balladák, viszont sokukról igen és még életükben.

p_ilonka 2014.05.29. 17:57:23

@teddybear01:
Én a képről beszéltem, nem az emberről. Ezt azért szeretném tisztázni, mielőtt összeboronálsz vele.
(fejcsóváló ikon)

zalkapone 2014.05.29. 18:34:59

Aki bírja a betyár romantikát, az nézze meg Bujtor István főszereplésével a Talpuk alatt fütyül a szél című filmet. Tiszta magyar "western". :-)

teddybear01 2014.05.29. 19:37:44

@Dzsézön: Azt, hogy sokat olvastál elhiszem, de azt nem, hogy tisztességes történelmi, néprajzi műveket.

Jókai több regényében is említi a saját korabeli betyárokat, sőt a nagy betyárfogást is beleszövi az egyikbe. De nagyon kevésszer írja le a betyárokat mint rokonszenves, szeretni való népséget.

Nem is voltak azok. Durva, erőszakos, kegyetlen rablók, akiknek sem a más, sem pedig a saját élete nem volt érték.

Amit te itt összehordasz, az a későbbi ponyvairodalomból származik. Az egyik ilyen mű Veszelkáné Ruzsa Sándorja. Abban minden szerepel, csak éppen az igazság nem. Na jó, az azért le van írva, hogy összerabolt mindent, amit csak tudott.

teddybear01 2014.05.29. 19:39:56

@p_ilonka: Ezt írtad: "Rózsa képéhez szinte bármilyen kedves, vidám történetet hozzá lehetne csatolni. "

Nem éppen olyan alak, aki egy sötétebb sikátorban nem tudna megfélemlíteni, pedig nem vagyok ijedős...

Dzsézön 2014.05.30. 09:28:20

@teddybear01:
Eszemben sincs védeni ezeket a rablógyilkosokat félre ne érts! Érdekes, hogy Jókait említed, akit Kossut megbízott, hogy vigye meg az amnesztialevelet a betyároknak. Az érdekes a dologban, hogy pl. Savanyó Pista temetésén lányok szórtak rózsaszirmokat és ott hüppögött meg szomorkodott a környék jó része. A korabeli újságcikk meg is jegyzi rosszallóan, hogy ideje lenne egy kis köznevelésnek, mert ez kicsit furcsa. És a balladák, dalok nagy része, ami igencsak pozitív hangvételű nem a későbbi ponyvairodalom része, hanem még a szereplőik "aktív korszakában" íródott. Számomra is érthetetlen, de én nem éltem abban a közegben úgyhogy csak a korabeli irodalomra, dalokra tudok támaszkodni. A tényszerű irodalom alapján én sem látok bennük nagyon mást mit haramiákat. Nagy valószínűség szerint az osztrákokkal, németekkel szembeni "viselt dolgaik" miatt is lettek kicsit pozitívabbak a nép szemében.Csak ennyit gondoltam volt hozzáfűzni.

Rollende Landstrasse 2014.05.30. 10:50:35

@walter sobchak: A gőzmozdony nem sérült meg a sikláskor. Felállították, sínre helyezték és saját kerekén (arról nincs adat, hogy saját erejéből vagy hidegen) távozott.

A vasútnak abban a korában még nem csináltak nagy ügyet a járművek siklásából. A pálya állapota miatt sokkal gyakrabban előfordult, mint ma. A sebesség sokkal alacsonyabb, a tömegek sokkal kisebbek voltak. Jellemző, hogy a z 1865 évi támadásnál a kisiklott kocsikat gyorsan visszarakták, és az utasok ugyanazokon folytatták az utat, reggel már Szegeden voltak. Ott akkor csak a mozdony maradt a helyszínen (ugyanez a sorozat volt), mert teljesen az oldalára borult.

Az összes IIIf sorozatú mozdony végig üzemelt a StEG államosításáig, aztán a MÁV állományába kerültek.

Rollende Landstrasse 2014.05.30. 10:57:29

@Dzsézön: @teddybear01: Aki meg akarja érteni a betyárromantika kialakulását, gondoljon a viszkis rablónak nevezett Ambrus Attilára. A bulvárlapok szerint drukkolt neki egy egész ország. A rendőrök, az OTP, és a fegyverébe bámuló pénztárosok viszont egész másképp gondolnak rá. A bankokra a közvélemény mindig úgy tekintett, hogy az "a gazdagok pénze", amúgy is haragszunk rájuk, ezért a viszkis afféle modern betyárrá vált. Pedig csak az volt a szerencséje, hogy nem került olyan helyzetbe, hogy használnia kelljen a fegyverét.

Andrassy Gabor (törölt) 2014.05.30. 11:21:03

@Rollende Landstrasse: naaaa... egy IIIf mozdony 29 tonna súlyú, azt azért nem rakták csak úgy "simán" vissza a pályára. :)

Dzsézön 2014.05.30. 11:34:06

@Rollende Landstrasse:

Van igazság benne, amit mondasz igen.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2014.05.30. 12:09:55

@Rollende Landstrasse:

Amíg 2-3 bankig azt mondtam Ambrusról, hogy egy sima rabló.

5-6 bank után azt mondtam, hogy egy zseni. Ne feledjük, hogy ekkorra már kezdett a rendőrökből "hülyét csinálni", valamint még egyszer sem lőtt, úriemberként rabolt, nem lehet mást mondani.

Amikor mérgében vagy idegességében belelőtt a mennyezetbe, és ezt gyilkossági kísérletként próbálták meg ráhúzni, onnantól kezdtem kifejezetten drukkolni neki.

Andrassy Gabor (törölt) 2014.05.30. 12:14:51

@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Nem ez az Ambrus volt az, aki mikor már kőrözték, pofátlan módon egy rendőrörssel szembeni lakásban bújkált?

teddybear01 2014.05.30. 14:20:31

@Rollende Landstrasse: Én mindig csak egy pofátlan rablónak tekintettem a Wiszkist.

Ambrus átjött Romániából, befogadtuk, állampolgárságot kapott. Jéghokis sportolóként komoly pénzeket kapott, de az is kevés volt neki, elkezdett rabolni.

Ami pedig a rendőrség tehetetlenkedését illeti, az sajnos a mostani politikusaink hozták össze, meg a nép. Valahogy mindig népszerű volt a rendőrökön ütni egyet. Persze egy demoralizált, korlátozott rendőrség nem tud megfelelően működni.

teddybear01 2014.05.30. 14:28:07

@Dzsézön: Jókai el is vitte a kegyelemlevelet, és Rózsa be is állt a Honvédseregbe. Sajnos aztán ott folytatta, ahol abbahagyta. Rabolt, fosztogatott, amíg a délvidéki kormánybiztos fel nem oszlatta a szabadcsapatát. Ez azonban nem akadályozta meg őket a további fosztogatásaikban.

Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogoly, a többiek mind csak a szabadságharc résztvevői voltak, azaz politikaiak.

Andrassy Gabor (törölt) 2014.05.30. 17:28:44

@teddybear01: A rendőröket mindenhol utálja a nép. Nem csoda, hogy az olcsó burleszkek fontos kelléke volt a pórul járó rendőr. Pl:
youtu.be/lkqz3lpUBp0?t=4m43s
youtu.be/czpnKHRRXwQ?t=7m54s
És a nézők közül senki sem sajnálta "a szegény, ártatlan rendőr bácsit."
:)

Rollende Landstrasse 2014.05.30. 18:49:20

@Andrassy Gabor: A mozdonnyal tényleg nehezebben boldogultak, mint a kocsikkal. 1865-ben csak a vagonokat tették gyorsan vissza, a mozdony még napokig hevert a töltés mellett. Az utolsó rablásnál segélyvonat jött Szegedről az utasokért. De az biztos, hogy mindkét eset mozdonyát kijavították és még évtizedekig használták.