SZTORIK - TECHNIKATÖRTÉNET - RETRÓ - KATASZTRÓFÁK - HÁBORÚK - VINTÁZS

Mechanikus hangszerek - Hangrögzítés Edison előtt

2014. április 01. Szerző: JTom

Ma ismét egyik vendégbloggerünk - Andrássy Gábor - fantasztikus cikkét olvashatjuk a mechanikus hangszerekről. Ezek a mai szemmel is elképesztően összetett hangszerek nyomtatott áramkörök, chipek és elektromos áram nélkül tudtak lejátszani zeneszámokat. Hihetetlenül komplex szerkezetek voltak, amikről nagyon keveset tudunk. De bármennyire is elrepült felettük az idő, hangjuk most is élvezetes és megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk.

Figyelem! Hiánypótló írás következik!

A hangrögzítés és -felidézés története a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem Edisonnal kezdődött.

hangszer.png

A középkori órásmesterek először az időt elütő toronyórákat (sőt, zsebórákat) készítettek, majd ezeket továbbfejlesztve rövidebb dallamokat eljátszó mechanikus harangjátékok születtek.  Ezek tekinthetőek az első hangrögzítő eszközöknek.

Szelídített változataik voltak az első acélfésűs zenélő dobozok és fütyörésző mechanikus madárkák, amelyek a felvilágosodás korában kezdtek el terjedni. Ezek hangterjedelme és hangereje azonban még nem volt kielégítő.

1908 nagy slágere volt az Automobilon Hamburg-ból Kiel-be című szerzemény

Az 1800-as években két hangszer volt, amely szólóban is alkalmas volt nagyobb csoportnyi ember szórakoztatására, a zongora, és az orgona. Ezekből lett a két első elterjedt zenegép, a zongoraverkli:

01.jpg

Amelyet a századfordulón gyakorta a képen látható kiszerelésben, kézikocsira rögzítve toltak be a koldusok a körfolyosós belvárosi házak udvarára, végigmuzsikálták a szerkezetbe beprogramozott 6-8 dallamot, amit a háztartásbeli feleségek és a kis cselédlányok a gangon hallgattak meg...

valamint a sípláda:

02.jpg

E készülékekben forgó fa hengerbe ütött szegek szólaltatták meg a húrokat vagy a sípokat. E hengerek elkészítése különleges szakértelmet, hosszas, aprólékos munkát igényelt. Általában egy-egy hengerre több divatos dallamot is felprogramoztak, melyek közül a henger tengelyirányú elmozdításával lehetett választani. Játékidejüket természetesen a henger kerülete és forgási sebessége erősen korlátozta.

A mechanikus hangszerek története azonban nem zárult le ezekkel a közismert, és viszonylag egyszerű szerkezetekkel.

Valamikor az 1870-es években egy francia illető lyukkártyával vezérelt szövőgépet látott egy gyárban, és megfogant benne az ötlet, hogy ezt a technológiát átemelje a mechanikus hangszerek világába. Ebből született meg a zongoraelőtét (pianola):

03.jpg

E szerkezet vákuummal működik, amelyet lábpedálokkal való pumpálással hoztak létre. A feltekercselt lyukszalag egy réz lineán vettetik át, amelyen minden egyes billentyűhöz egy-egy apró lyuk fúratott. Ha a papírszalag ezen lyukakat takarja, akkor a megettük lévő légkörben vákuum alakul ki. Ha a papírszalagon lyuk ér a linea lyukjára, akkor az adott légkörben a vákuum lecsökken légköri nyomásra, és ez a nyomásváltozás működésbe hoz egy kicsiny „fújtatót”, amely leüti a zongora billentyűjét.

Az első sikeres zongoraelőtétek a teljes, 88 hangú skálából 65-öt tudtak lejátszani. A találmány hamar népszerűvé vált, különösen az újgazdagok körében, akiknek gyermekkorából kimaradt a zenetanár.

A népszerű szerkentyűt hamarosan továbbfejlesztették, és beépítették a hangszerek testébe, így született meg a rossz westernfilmek elcsépelt gegjeiből ismert gépzongora:

04.jpg

Ezek a hangszerek már általában a pedálokat is tudták kezelni, sőt, a vákuumnyomás szabályzásával pianókat és fortissimókat is tudtak játszani. A századforduló körül elterjedté vált a fújtatók elektromos meghajtása is.

A lyukszalagokat sem a hangszerkészítők mérték fel többé a papírra, hanem a kor neves művészeinek játékát rögzítették.

05.jpg

Kép a lipcsei gépzongoraüzem felvevő stúdiójából. A regisztrációs zongoránál Alfred Grünfeld ül, középen Ludwig Hupfeld, a neves hangszerész-feltaláló, az üzem tulajdonosa áll, bal oldalt pedig a „hangmérnök” hallás után rögzíti Grünfeld játékának expresszióit. A mögötte lévő fekete szekrényben alulról fölfelé fut a regisztrációs papírszalag, amelyre a művész miden leütése, valamint a hang erőssége felíratik. 

E cikk szerzőjének gépzongorája

A gépzongorák egyre népszerűbbé váltak a vendéglőkben, tánctermekben is és a hangszerészek egyre több és több hangszert iktattak be. Harmónium sípok, dobok, cintányérok, xilofonok kerültek beépítésre, sőt, Ludwig Hupfeld még hegedűn játszó automatát is szerkesztett. Ezeket az egész zenekarnyi hangszert fölvonultató gépeket orchestrionnak hívták.

06.jpg

Weber Solea orchestrion

07.jpg

Koncertorgona

08.jpg

Phonoliszt Violina orchestrion. A három hegedűn egy-egy húr van felfűzve. A köröttük lévő ezüst színű kosárra vannak felhúzva a vonó lószőrei, melynek a pneumatika szükség szerint nekinyomja a hegedűket.

09.jpg

Welte Philharmonie orchestrion. Eredetileg a Titanicra szánták, de mivel a gyár nem szállította le határidőre, így nélküle futott ki végzetes útjára. Testvérhajóján, a Britannicon szerelték fel, ott készült ez a fénykép, de tisztázatlan okból még a hajó menetrendbe állítása előtt leszerelték. Így aztán megúszta a hajó 1916-os elsüllyedését, és hosszas hányódások után végül is a svájci Museum für Musikautomaten gyűjteményébe került, a mai napig ott látható és hallható.

Az alábbiakban három különböző orchestriont hallgathatunk meg: 

Luna Orchestrion: (fúvós)

Weber Erato Orchestrion: (ütős) 

 

Hupfeld Phonoliszt Violina: (vonós)

A tízes években Amerikában próbálkozás történt arra is, hogy a némafilmek aláfestő zenéjét lyukszalagon mellékeljék. Egy speciális orchestriont gyártottak erre a célra, a Photoplayert. Ez zongora vagy orgona alapú volt, de két a különlegessége volt. Az egyik, hogy két lyukszalagolvasója is volt, amelyek egymást válva, a filmvetítő géppel szinkronban futottak. (Vagyis amíg az egyik lyukszalagról játszott, a gépész befűzhette a másikat.) A másik pedig, hogy számos jópofa, a filmek gegeit aláfestő hangeffektet lehetett belőlük kicsalni különböző zsinórok húzogatásával.

10.jpg

Photoplayer

1910 és 1928 között 8-10.000 Photoplayer készült a legkülönbözőbb kivitelekben.

A mechanikus zenegépek történetére az elektroncső feltalálása tett pontot. Az elektronikus erősítőkkel sikerült a hanglemezt oly mértékben tökéletesíteni, hogy hangtisztasága és hangterjedelme már ezekkel a furcsa szerkezetekkel összemérhetővé vált. A kegyelemdöfést a Nagy Gazdasági Világválság kirobbanása adta be a gyártóknak.

Néhány kisüzem még egészen sokáig csinált lyukszalagokat a legelterjedtebb gépekhez, pl. a QRS Buffalóban még öt évvel ezelőtt is létezett, és a klasszikus darabokon kívűl kortárs könnyűzenét is adott ki – de végül ők is elbuktak üzletileg. Ma már csak műkedvelők játszadoznak azzal, hogy házi gyártású perforáló készülékekkel midi file-okat lyukasztanak öreg zongoráikhoz.

Ilyen műkedvelő volt hazánkban Vízi Rezső bácsi is.

1935-ben vásárolt egy használt Philipps Paganini orchestriont, saját örömére:

11.jpg

Egyezer pengő nem volt kis pénz akkoriban, amikor egy segédmunkás fizetése 80 pengő volt, és még egy egyetemi tanár sem vitt haza havi 600-nál többet – de azért egy középosztálybeli személy számára nem volt egy reménytelenül elérhetetlen összeg sem.

Szóval az ifjú Vízi Rezső, akit akkoriban még Weiser Rezsőnek hívtak, megvette ezt az orchestriont:

12.jpg

...és fölállíttatta a nappalijában. 1936-ra ki is fizette a részleteket:

13.jpg

Rezső többször átépítette az orhestriont, több hangszert hozzákapcsolt, sőt, később egy komplett Welte Concert orchestrionra is szert tett, és a kettőt összekapcsolta. Számos saját lyukszalagot is készített, mechanikus lyukasztógépe nem lévén, szúró lángot használva.

Miután gépei története megjelent könyvben:

14.jpg

...és hanglemezen:

15.jpg

Külföldi gyűjtők érdeklődni kezdtek a gépek iránt. Rezső bácsi egyik válaszlevele fönnmaradt:

16.jpg

A levélváltásnak Rezső bácsi balesete vetett véget. 1987-ben, 80 éves korában egy rossz gázkályha begyújtása közben lángot fogott a ruhája, és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy pár nap múlva belehalt. Ingó és ingatlan vagyonát egy Meyer József nevű egyénre hagyta,  aki idős korában barátilag segítette őt. Az illető megpróbált új gazdát találni a zenélőműveknek, apróhirdetéseket adott fel és magyar múzeumoknak kínálgatta őket, de még ingyen sem kellettek senkinek. Mivel védett technikai emlékeknek voltak nyilvánítva, nem semmisíthette meg őket, így szétszedette, és egy vasútállomás pincéjébe hordatta őket.

Tóth János, egy másik zeneautomata gyűjtő, amikor ezt megtudta, kétségbeesett levelet írt az egyik korábbi érdeklődőnek, Siegfried Wendelnek,  aki Németországból azonnal Budapestre vágtatott. Pont az utolsó pillanatban, a Welte orchestrion pumpái már be voltak készítve Rezső bácsi lakásának kályhájába, elégetésre. (Valószínűleg a többi alkatrészre is ez a sors várt volna.) Siegfied Wendel megvásárolta a roncsokat, és 5 hónapnyi előszobázás után, az export engedélyeket megkapva, neje minden tiltakozása és fenyegetőzése ellenére rüdesheimi műhelyébe szállíttatta őket. A számos átalakítás és a barbár szétszerelés miatt a magyar Paganini eredeti formája már szinte felismerhetetlen volt, annak helyreállítása helyett alkatrészeit egy másik, azonos fődarabokra épült Philipps orchestrion másolatának elkészítéséhez használta fel.

De legalább nem tűzifaként végezte. 

Vízi Rezső bácsi hagyatékából származó roncsokból újjáépített Philipps Paganini Monster orchestrion

 

- Andrássy Gábor

a szerző többi írása is elolvasható, ha a cimkék között a nevére kattintunk

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kovács Ferenc 14 2014.04.02. 08:21:56

Ez a Photoplayer nagyon vicces darab:
www.youtube.com/watch?v=2ticodMDh_M
Isteni lehetett ezzel burleszk filmet nézni. :)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2014.04.02. 10:07:15

@nandras01: azért ez milyen kemény munka már nem? azt hittem a végén szívrohamban elterül Joe. megszólalni is alig tud, mint egy maratoni futó a célban.
imádom az ilyen fanatikus "őrülteket"!

Lajszlo 2014.04.02. 13:29:06

A "hangrögzítés" fogalma azért kicsit általánosabb, szerintem a cikk címe erősen félrevezető.

Lovag Mihály 2014.04.02. 17:10:58

Még annyi, hogy rendkívül jó, hogy van értelmes hely az indexen, amiben nem az acsarkodás megy. További jó munkát és sok sikert kívánok a Szerkesztőknek!

mindenannyi · http://mindenannyi.blog.hu 2014.04.02. 19:26:43

Nagyon köszönöm, jó a cikk! Két dolog jutott eszembe míg olvastam/hallgattam. Egyrészt hogy mi már elfelejtettük milyen az, amikor NEM áll rendelkezésre bármilyen zene a youtube-on, hanem bizony meg kell küzdeni a birtoklásáért, hallgatásáért.
A másik, hogy a Himnusz gépzongorán rettenetesen bizarrul hangzik. Főleg, amikor begyorsít! :)

Kovács Ferenc 14 2014.04.02. 19:42:05

@mindenannyi: Hja, nem is olyan régen, még száz évvel ezelőtt is az emberek csak akkor hallottak zenét, ha verklis jött az udvarba, vagy ha fölemelték a seggüket és elmentek egy heurigerbe. Legalábbis a prolik. (Az úri középosztályban azért már általános volt, hogy a háziasszony és kisasszony lánya játszon valamilyen hangszeren, tipikusan zongorán.)

Kovács Ferenc 14 2014.04.02. 19:47:33

Hú, azt megfigyeltétek, hogy a Luna orchestrion közepén két hattyú úszik el, és utánuk egy cápauszony? :)

Forgó hangszóró · http://pedalsor.blog.hu 2014.04.08. 17:43:41

nagyon jó, hogy ezekről a dolgokról olvashatok!
:)
esetleg egy hozzáértő akár több km-hosszúságban is postot/tanulmányt közölhetne részletesen a zenélő toronyórákról, harangjátékokról, zenedobozokról is...
trachtman.org
itt és más helyeken legalább a lyukszalagok hordozott tartalmait lehet begyűjteni midi-fájlokban, ami egész egyszerűen fantasztikus dolog!
nem hiszem, hogy mostanában gépzongora kerülne a lakásomba, vagy pl. Gershwin személyesen jönne el hozzám, az én midibillentyűzetemen zongorázgatni...
:)

Kovács Ferenc 14 2014.04.09. 15:13:34

Vedd meg Horváth Árpád: Muzsikáló szerkezetek története c. könyvét! Nem ritkaság.

Karnamantra 2014.04.17. 15:12:26

Hát itt is elidőztem két órát... mint zenész :)
A kommentekben jól jött a zsinórhuzogatós hangyszer youtube linkje. Amúgy a zenék maguk is szuperek, egy régi kor hangulatát hozzák visza eredeti hangzással...

vorbeste 2014.06.16. 10:34:20

nagyon jó a cikk. egy megjegyzésem lenne: a phonolist helyesen phonoliszt. ugyanis liszt ferenc után van elnevezve.

mzm60 2014.08.14. 12:41:21

Nagyon jó a cikk.
Akit érdekel a téma, azoknak figyelmébe ajánlom a következő két honlapot:
verklis.uw.hu
és
zeneautomata.uw.hu.
Mindkét honlap a zenegépek történetével, szerkezetével foglalkozik, az elsőn pedig a kintornásokról is olvashatunk sok mindent.

gerberus 2014.09.26. 02:56:56

Kőkorszaki hifitorony!

Tejinashi 2015.02.18. 10:12:28

:)
Nem wurlitzer a verkli

Sípláda szól, az udvaron,
Vidámabb lesz a ház,
Vígabban főz a nagymama,
Rongyot vígabban ráz.

Ha szállnak édes dallamok
Mindenki elmereng,
Ha rosszalkodnak ifiak,
De ezúttal nem velem.

Nem wurlitzer a verkli,
Ezt szívvel kell tekerni,
Tralallala, tralallala,
Ezt szívvel kell tekerni.

A wurlitzer modernebb,
De engem mégse ver meg.
Ezt így nem tudja senki más,
Csakis a kíntornás.

Énnekem Pesten minden ház
Egy-egy koncertterem,
És összedobban annyi szív,
Míg szól a hangszerem.

Mert van, ki szebben trombitál,
Vagy szebben zongorál,
De velem mégse konkurrál,
Itt mindig telt a ház.

Nem wurlitzer a verkli,
Ezt szívvel kell tekerni,
Tralallala, tralallala,
Ezt szívvel kell tekerni.

A wurlitzer modernebb,
De engem mégse ver meg.
Ezt így nem tudja senki más,
Csakis a kíntornás.

A pénzt papírba göngyölik,
Míg játszom én alul,
Habár nincs fixem énnekem,
A gázsi ölembe hull.

És az se baj, ha van smucig,
Ki semmit sem fizet,
Hisz Pesten annyi ház akad,
És én mindben pendlizek.

Nem wurlitzer a verkli,
Ezt szívvel kell tekerni,
Tralallala, tralallala,
Ezt szívvel kell tekerni.